2020.augusztus.15

  • Szombat
  • Mária
+10°C
  • Vasárnap
  • +6°C/+15°C
  • Hétfő
  • +7°C/+16°C
  • Kedd
  • +9°C/+17°C

Életet mentett két bocskais katona

Nem volt szokványos a hazaútja két bocskais katonának, amikor néhány héttel ezelõtt a vonat − amelyen Füzesabony felé haladtak − egy hirtelen fékezést követõen megállt.

illusztráció
illusztráció

Sokáig senki sem gyanakodott semmire. Galambos Péter hadnagy és Király Lajos õrvezetõ − akik az MH 5. Bocskai István Lövészdandár 39. lövészzászlóaljának állományába tartoznak − a gyanúsan hosszú várakozás okát keresve leszálltak a két állomás között álló szerelvényrõl...

A nem mindennapi esetrõl így számolt be a hadnagy: „Azt gondoltuk, hogy biztosan valami állat került a sínekre, és azért állunk. Amikor leszálltunk, elindultunk a vonat mellett álló személyek felé. Odaérve láttuk, hogy egy ember fekszik a síneken a vonat alatt: nem eszméletlen, de a jobb karja csonkolva van. Király õrvezetõvel kihúztuk a sokkos állapotban lévõ sérültet a vonat alól. Lerántottam az övemet, elszorítottam vele a felkarját és elszorítottam a nyomáspontot is, így nagyrészt elállt a vérzés. Király õrvezetõ szerzett kötszert a vonatról, így tudtunk egy fedõkötést csinálni.”

A katonák rendszeresen részt vesznek különbözõ helikopteres begyakorlásokon, ahol a sebesültek elszállítását gyakorolják, ezért a mentõhelikopterre várva Galambos hadnagy keresett egy leszállásra alkalmas területet a gép számára, és jelzett a pilótának, hogy a megfelelõ helyre szálljon le. „Tudtam, hogy ha mocsaras, vizenyõs területre száll le a gép, nem fogjuk tudni odavinni a hordágyat. Észrevettem egy tömörített talajutat, amely fentrõl nem volt látható a magas fû miatt, de ahogyan ráálltam, éreztem, hogy kemény a föld. Amikor megérkezett a mentõhelikopter, a kiérkezõ orvosnak elmondtuk, hogyan láttuk el a sérültet, majd segítettünk elvinni a hordágyat a géphez.”

A missziós felkészülések és az egészségügyi felkészítések, kiképzések során nagy hangsúlyt kap a katonák elsõsegélynyújtásra történõ felkészítése. Galambos hadnagy két éve sikeresen elvégzett egy rohamlövész-tanfolyamot is, amelyrõl az eset kapcsán elmondta: „A tanfolyam ideje alatt is nagyon sokat foglalkoztunk sebesültellátással, harctéri ellátással és életmentéssel. Nagyon hasznosak voltak számomra ezek a felkészítések, mert így pontosan tudtam, hogy egy ilyen helyzetben mit kell tennem. Tudtam, hogy azonnal cselekednem kell, mert egy ilyen sérülés esetén nem sok idõ marad az életmentésre.”

A hadnagy nem sokkal az eset után részt vett a horvátországi „Legjobb katonák”  versenyen, ahol 170 indulóból a 74-ikként indulva a 21. helyen ért célba. Az embert próbáló megmérettetésen szintén szükség volt ismereteire, mert a számtalan feladat között sebesültellátás is szerepelt. A két katona példaértékûen helytállt, és minden túlzás nélkül állíthatjuk, hogy életet mentettek – mindezt úgy, hogy közben alkalmazták azokat az ismereteket, amelyeket a kiképzések során elsajátítottak.

honvedelem.hu

[2014.07.01]