2019.március.26

  • Kedd
  • Emánuel
+6°C
  • Szerda
  • +4°C/+10°C
  • Csütörtök
  • +1°C/+9°C
  • Péntek
  • -2°C/+10°C

Vizsgamunka

Egy rendőr jó, több rendőr még jobb.

Egy rendőr jó, több rendőr még jobb.
Egy rendőr jó, több rendőr még jobb.

Ezt az elvet követve szervezte meg egy belügyminisztériumi rendelet alapján a rendőrség 1998-ban a csapatszolgálati századokat.

Akkor a mennyiség, számszerűség meg is lenne, hajrá! – gondolná a laikus. Nem egészen. Ha valaki látott már akár csak nyolc szétszórt informatikust ebédelni indulni, majd figyelemmel követte, hogyan szaladnak vissza az ajtóból vagy a lifttől a pénztárcáért, a belépőkártyáért, a kulcsért, a mobilért, esetleg az öngyújtóért, annak fogalma lehet arról, hogy a számszerű többlet önmagában nem képez erőt. Sőt, az egyének kusza halmaza bomlaszthatja is a hatékonyságot.

Amikor egy időben és helyszínen több száz zsarunak kell összedolgoznia, az egyszerre követeli az egyéniség részleges feladását, valamint a nagyfokú fegyelmezettséget és egységességet. Ezek a képességek nem teremnek maguktól, még kettő, három vagy négy szorgalmas körzeti megbízott sem tudja modellezni önképzés formájában az alaki mozgásformákat. Gyakorlásukra a Készenléti Rendőrség (KR) Különleges Szolgálatok Igazgatósága III. bevetési főosztály kiképzési és módszertani osztály kiképzési és módszertani alosztálya szervez időről időre tréningeket.

A rajba a rajparancsnokot és 5–7 zsarut, a szakasz állományába a szakaszparancsnokot, a szakaszparancsnok-helyettest és három rajt, míg a századba a századparancsnokot, a helyettesét és néhány szakaszt sorolunk. Ez hozzávetőlegesen 70–110 fő, akiknek tökéletesen együttműködve kell a feladatokat végrehajtaniuk. Alapvetően a megyei rendőr-főkapitányságok és a Készenléti Rendőrség állítanak ki csapatszolgálati századokat, de bármikor megeshet, hogy több századnak kell egyesülnie, illetve átcsoportosítások, összevonások során más-más századok rajai, szakaszai dolgoznak össze. Hogy a Velencei-tó tükrén kisgéphajóján karistoló gárdonyi vízi körzeti megbízott és a gyepűt járó nyírbátori határvadász ugyanazt az egységes szakmai nyelvet beszélje, a KR III. bevetési főosztály kiképzési és módszertani osztály kiképzési és módszertani alosztálya szervez meghatározott időnként tréningeket.

– Az általában kétnapos képzések fokozatosságra épülnek – mutatja be a stratégiát Horváth Attila főtörzsőrmester, szakoktató. – A legelemibb eszközhasználatokat gyakoroljuk egyszerű helyváltoztatások után általánosan használt csapatszolgálati eszközökkel: vízágyúval vagy más egységekkel, valamint kutyás és lovas alakulatokkal közös mozgásokat hajtunk végre. A második napon szituációs gyakorlatokban mutatják be a parancsnokok és a végrehajtó állomány, hogyan sikerült elsajátítaniuk, értelmezniük a kapott irányelveket.

– A képzés talán legösszetettebb feladata az a gyakorlat, amikor egy komplett századnak kell felvonulnia egy szanálásra ítélt épület kiürítésének biztosításához – veszi át a szót Rauschenberger Gábor őrnagy, alosztályvezető. – A forgatókönyv szerint a statikailag életveszélyessé vált házban vegyesen tartózkodnak az intézkedéssel szemben aktívan ellenállók és az együttműködésre kapacitálható emberek, továbbá a szimuláció olyan szereplői, akikről előzetesen nem tájékoztattuk a parancsnokokat. A végrehajtás nagyfokú érzékenységet igényel, meg kell különböztetni és arányos fellépéssel szétválasztani a békés civileket, a demonstrálókat és az esetleges bűnelkövetőket. A csapaterős állomány számára jogilag tisztázott helyzetet teremtettünk, nekik már nem kell törvényértelmezésekbe bocsátkozniuk, „csupán” szakszerű intézkedést eszközölniük. A napi aktuális helyzetre összpontosítva felhívjuk az állomány figyelmét arra, hogy a hasonló rendőri fellépések valószínűsíthetően nagymértékű médiaérdeklődést válthatnak ki, és jókora publicitást kapnak majd, ezért már a gyakorlás során is minden résztvevőnek törekednie kell a kifogástalan és jogszerű fellépésre, valamint magaviseletre.

A talpig protektorba öltözött, pajzsot-sisakot viselő század adott jelre megindul a megjelölt épület felé. Zárt alakzatban menetelnek a küldetésükre, a szervezők azonban gondoskodnak róla, hogy az odafelé vezető út se legyen egyszerű őszi kirándulás. Tüntetőket alakító kollégáik állják az útjukat, amire válaszként a század vonalba fejlődik, és leeresztett pajzsokkal megáll. Pszichológiai hadviselés kezdődik, az oktatók instrukciói mellett a tüntetőket alakító zsaruk saját, korábban megélt élményanyagukat harsogják az egység felé. Megannyi tapasztalati gyűjtőmunka tartalma hasítja a levegőt, vaskos élcek, viccek, kötözködő megjegyzések: „miért zársz össze?”, „hányan vagytok?”, „küldd ide a parancsnokot!”. A csapattevékenységet ellátóknak már itt komoly szellemi igénybevétellel kell szembenézniük, nem engedhetnek meg maguknak riposztokat, magánakciókat, érvényben van, hogy csak a parancsnak megfelelően reagálhatnak.

Kicsit később változik a tüntetők fellépése, és igen barátságtalanná válik: a tömeg dobálózni kezd, a szóbeli hergelés helyett már fakockák suhognak a levegőben. A század pajzzsal hárít, majd a zsaruk tonfáikat a testük előtt forgatva, maguknak helyet teremtve előugrik a taktikai kiemelő egység, és legyűri a hangadókat. Néhány méter megtétele után a modern légiót egymáshoz lánccal rögzített aktivisták alkotta ülődemonstráció tartóztatja fel. A zsaruk korábban gyakorolt módszerrel és a jó előérzettel magukkal vitt erővágókkal számolják fel a tüntetést, majd fokozott óvatossággal, a felderítők és a hátvédek elkülönítésével haladnak tovább előre.

Több hasonló közjáték után, már testben és lélekben jól bemelegítve érkeznek meg a tulajdonképpeni műveleti helyszínre, ahol újabb akadályok nehezítik a munkájukat. A két szinten végrehajtandó épületkiürítés tulajdonképpen a rendőri munka állatorvosi lova: majd minden négyzetméteren más-más helyzetet kell kezelni. Ilyenkor mutatkozik meg a képzett zsaru erénye: egy adott létszámú embercsoportot akár száz markos pék vagy fitneszedző is képes volna kiebrudalni egy ingatlanból, ezért szakmaiság és csiszolt kommunikáció szükséges a különböző problémák megfelelő kezeléséhez. Ez utóbbi kicsit várat magára, az épület védői ugyanis elzárkóznak a párbeszédtől, amit abból lehet kikövetkeztetni, hogy az ablakokból kockazáporral fogadják az érkező hatóságot. A század pajzsok fedezete alatt kezdi meg a benyomulást, a „várvédőknél” szerencsére nincs forró szurok, így veszteség nélkül össze tudják vonni erőiket a benti előtérben.

– Kombináltan kell megvalósítani klasszikus csapatszolgálati tevékenységet – magyarázza Földvári Csaba főtörzsőrmester, szak­oktató. – Ebbe beletartozik a tömegkezelés, a passzív ellenállás felszámolása, továbbá a bűnügyi részfeladatok és az életmentés is. Sok múlik az alegységparancsnokok önállóságán, döntésképességén, mivel a századparancsnok nem láthatja át egészében a zegzugos, kétszintes helyszínt a maga tucatnyi elkülönülő krí­zisével. Az adott feladatrészeknél kiemelten fontos a reakcióidő, a helyes lépés dinamikus megtétele, a vezetőknek képeseknek kell lenniük a prioritások meghatározására.

A rajok lezárják a folyosókat, ez elsőre nem is tűnik rossz taktikának, hiszen így bent tudják tartani az adott térrészben az ellenállókat. Hamar kiderül azonban, hogy az elkülönített tömeg korántsem egységes, szobaajtók nyílnak, egyesek barátkozva lépnek a zsaruk felé, és tőlük érdeklődnek a kialakult helyzetről. Nem ilyen idilli a hangulat a hátsó traktusban, ahonnan egy vérben ázó férfi kúszik segítségkérően a hatóság tagjai felé. Jó döntést kell hozni: lehetőleg idő-, a másik oldalról pedig drámai vérveszteség nélkül rövidesen egy egység nyomul a folyosóra. A zsaruk lábbal kitámasztva elállják az ajtókat, nehogy társaik hátába kerüljön valaki, a sebesültet kiviszik, majd helyiségről helyiségre végigjárják a szintet.

Más-más bánásmódban részesül, aki él a szabad elvonulás lehetőségével, valamint az, aki makacsul engedetlen a többszöri rendőri felszólítással szemben. Még bonyolultabb a helyzet az emeleten, ahonnan a fakockás támadás érte a zsarukat. A századokat kamerás egységek is kísérik: a dokumentációk alapján azonosítható, hogy ki vett részt a dobálásban, amivel bűncselekményt valósított meg. Személyazonossága tisztázásáig mindegyik, az emeleten tartózkodó demonstráló támadónak tekinthető, őket együttműködésük esetén is kontroll alatt tartva terelik ki az épületből. Hátra van még a feketeleves, vagyis a kék ember, a védőfelszerelésbe öltözött, kábeldarabot suhogtató aktív támadó. Ő szerepe szerint késsel végzett egy férfival, majd a zsaruknak is nekimegy. Rövid taktikai egyeztetés után négy rendőr robban a szobába, legyűrik a késes férfit, majd a helyiségben tartózkodó passzív embereket is elkísérik. A közel egyórás gyakorlat és a rapszodikus szituációsorozat vége felé fárad már parancsnok és beosztott, hiányosságok is mutatkoznak a végrehajtásban.

– Ezek a képzések arra valók, hogy itt beszéljük meg az észlelt hibákat – értékel Rauschenberger őrnagy. – Összetett feladatot dolgoztunk ki, aminek része volt az objektum megközelítése, körbezárása, majd kiürítése. A szimuláció megkívánta a mintegy száz bent tartózkodó nagy része szerepének egyenkénti meghatározását, a segítségnyújtást, valamint az észlelt bűnügyhöz, a késeléshez kapcsolódó elsődleges cselekmények végrehajtását is. Tudni kellett a tömeggel kommunikálni, az erőket megosztani, a lehetséges támadási irányokat lefogni, és alkalmazni a felderítőmunka értesüléseit. Egyes fázisokat kiválóan hajtott végre a bevetett állomány, máshol problémákba ütköztek. Általánosan megfigyelhető, hogy ekkora rendőri tömeg alkalmazásánál, csapaterős cselekménynél csökken az egyén felelősségérzete, az önálló problémamegoldási hajlandósága, és mindenki hajlamos felső utasításra várni, ez például a sebesültmentés megkezdésének elodázása esetén végzetes hiba lehet. A sikeres végrehajtás érdekében célszerű szem előtt tartani egy elvet: közösen dolgozunk, a feladat mindenkié.

[2018.11.14]